IV.fejezet

Egy nagy szikla mögött feküdtem és zokogtam.Igen,kicsit érzékeny vagyok.Néhány perc múlva lépéseket hallottam.
-Lidérc?Itt vagy?-hallottam aztán Ametiszt aggódó hangját.Kicsit nehéz
 volt megszólalni,de erőt vettem magamon
-I..i-igen..p-p-persze-szipogtam remegő hangon.Néhány pilanat múlva Ametiszt lila szemei bukkantak fel a szikla mögül,majd aggódva leült mellém.
-Nem nézel ki túl jól...jól vagy?-kérdezte.
-Perzse...nem úgy nézek ki?-kérdeztem vissza 5l szarkazmusba mártott hangon.
-Oké,értem...ostoba kérdés-sóhajtott.-De mi történt?Úgy értem,miért nem repültél?-kérdezte,mire sóhajtottam.Miért gondoltam hogy megúszhatom ezt a kérdést?
_Nem tudom,egyszerűen nem ment...mintha beragadtak volna a szárnyaim-mondtam majd a fejemet a mancsaimra hajtottam.
-Pedig nem nehéz,csak annyi kell hogy..-kezdte volna,de egy "ne merd folytatni" pillantást vetettem rá.
-Oké,oké tudom,nem segít-sóhajtott,majd leült velem szemben és végigmért-Ahogy az sem hogy csak itt fekszel,és búslakodsz.Ugyan kérlek!Az a három bunkó nem éri meg azt hogy letört légy miattuk!Revin csak azért csinálja mert nincs semmi személyisége,és be akar vágódni Liya-nal-mondta.
-Várj,mit mondtál?-kérdeztem vissza rögtön.
-Hogy Revinnek nincs semmi egyénisége-mondta.
-Nem nem,utána-noszogattam.
-Hogy be akar vágódni Liya-nal-mondta.
-Igen!Pontosan!-mondtam,majd elvigyorodtam és ránéztem...azt hiszem,van egy tervem.
-Ajjaj...ismerem ezt a nézétst...és nem jelent jót-mondta Ametiszt.
-Ó,de még mennyire nem!-mondtam.
-Oké,mit tervezel?-kérdezte.
-Itt az ideje szerepet cserélni Revinnel,néhány perc erejéig-mondtam.Az arcáról le tudtam olvasni hogy az gondolja hogy "Te jó ég,hogy ebből mi sül ki"?


                                           -----------------------------------------------

Tudom,rövid rész de a kövi sokkal hosszabb lesz asszem